Kinn talán futózápor lehetett,
lombra ridegen zúduló, vagy
puszta széllökés, ágtól levelet
elszakító? vagy pillanatnyi rengés,
a világé, szombaton alkonyattájt
tetten ért – maga a hétköznap, szép rettenet?

Pompás, ha a kérdést megválaszolni
ágyba bújhatsz. És melléd jól jön akkor
egy arc, melyre szemed függesztheted,
mely távol áll még minden alkonyattól.
A legjobb, ha a pilláid lehunyod
És addig simogatják homlokod –

míg szél, világ, halál mögüle hol marad, hol?